Embajada en HUNGRÍA

Kőszeg: a város, mely megállított egy birodalmat

1532-ben a Török Birodalom hatalma tetőpontján volt. Ellenőrzése alatt állt a mediterrán térség, sőt Kis-Ázsia, a Balkán és Rodosz már a birodalomhoz tartozott. És már szinte a kezében volt egy újabb zsákmány. Augusztus elején Nagy Szulejmán előrenyomult a magyar Alföldön, győzelmeket győzelemre halmozva abban a biztos tudatban, hogy ez alkalommal Bécs nem tud majd ellenállni. Megtanulta a leckét: meg kell érkeznie még a nyár vége előtt annak érdekében, hogy elkerülje a rossz időjárást és az őszi esőzéseket, ami egyszer már balszerencsét hozott neki az 1529-es csúnya vereség alatt. A nagy szultán, a legfőbb törvényhozó okkal örülhetett: 120 ezres hadseregével mindössze három-négy napra jártak Bécstől. Onnan már álmodozni Európa többi részéről már nem is akkora képtelenség. Dicsőségét már csupán Kőszeg árnyékolja be, egy kicsiny és ártalmatlan vár, mely nem okozhat túl nagy gondot. 
Kőszeg, a ma 14.000 lelket számláló magyar város, három kilométerre fekszik Ausztriától. 1532-ben sokkal kevesebben lakták. Néhány család mintegy 700 fős őrséggel, akik megmenekültek I. Ferdinánd támadásától, ugyanis a vezér túl kockázatosnak találta az oszmán fenyegetést, így csapataival visszavonult. Úgy tűnhetett, hogy a kocka el van vetve.  A sorsnak azonban más terve volt. Egyetlen ágyú nélkül, és a logikát teljesen megcáfolva a horvát Jurisics Miklós a vár kapitánya felvette a harcot a török hadsereggel szemben. Egy olyan védelmi stratégiát dolgozott ki, amelyben az idősek, az asszonyok és a gyermekek is részt vettek. A férfiak minden erejüket bevetették, és senki nem hiányzott az összecsapásokból.  
A várossal szemben található dombról – mely ma is egyértelműen elválasztja a tornyot a vártól – hitetlenkedve nézte végig Szulejmán és nagy vezére, Ibrahim Pashá az eseményeket. 25 napon keresztül a 16. század egyik legnagyobb hadserege megállás nélkül ágyúzta a várost. Számos alkalommal tűnt úgy, hogy a falak megadják magukat, de a védelmezők lelkiereje nagyobbnak bizonyult. A város bátorságának köszönhetően 19 támadási kísérletet vertek vissza. Minden nap döntő jelentőségű volt. A Szulejmán seregében szolgáló katonáknak, a janicsároknak megígérték, hogy októberre visszatérhetnek hazájukba. Ezek kívül elterjedt, hogy V. Károly személyesen indult útnak seregével megmenteni testvérét. És mindeközben a rettegett ősz vészesen közeledett.
Akaratával szemben, de átlátva a helyzet súlyát, Szulejmán úgy döntött, hogy visszavonul. Bécsnek tehát jó oka van arra, hogy soha ne felejtse el Kőszeget. Augusztus 30-án, 11 órakor az utolsó török csapatok is elhagyták a térséget.
Napjainkban a Kőszegi vár nyitva áll a turisták előtt. A múzeumban történelmi emlékeket találhatunk, melyek hűen tükrözik az eseményeket, de néhány termet már átalakítottak bankettek számára vagy játszóháznak.
A város ezen felül az ország egyik legkáprázatosabb főterével büszkélkedhet, és szőlő- és bortermelő központja is figyelemreméltó: a múzeum egyik vitrinében őriznek egy könyvet, melyhez minden évben (1700 óta) hozzáillesztenek egy oldalt, melyen három rajz a régió új szőlőfajtái előtt tiszteleg. 
De persze ez össze sem hasonlítható azzal az ünnepséggel, melyet minden évben augusztus 30-án tartanak, és az egész város a dicsőség pillanatában fürdőzik. Sőt, ezen pillanatokra minden nap emlékezhetnek a város lakói, amikor 11 órakor megszólalnak a templom harangjai, hogy megünnepeljék az alkalmat, amikor a Nagy Szulejmán nem tudott elbánni Kőszeggel.

http://amissziovezetonaploja.blogspot.hu/2014/08/koszeg-varos-mely-megal...

A korábbi bejegyzések elérhetőek a következő oldalon:
http://amissziovezetonaploja.blogspot.hu/